ENGLISH
Simonics Péter , Siklóernyős Europabajnokság
helyszín: Abrenau, Austria
Magyar csapat
nöi Ákos Zsuzsa Gradient Aspen 3
Férfiak:
Kovács Béla Skywalk Poison2
Galamabos László Ozone Mantra
Varga Dénes Sol Tracer 2010
Vértes Balázs Axis Mercury 2010
Simonics Péter Niviuk Icepeak 3 (szövetségi kapitány)
Training feladat
A training feladat egyaránt a fő-fő próbáját jelenti mind a szervezőknek mind a versenyzőknek. Mig az előbbiek a szervezés és a napi lebonyolítás rendjét tesztelik, addig a versenyzők a felszerelésüket és persze némi helyismeretet is szereznek. Ezt tettük mi is , hiszen néhányan közölünk teljesen új felszereléssel, vagy helyismeret nélkül érkeztek.
Rendkivűl hasznos és nem utolsósorban biztonságos megoldást választottak a szervezők a verseny on-line közvetítéséhez és a visszaszállítás megkönnyítéséhez. Mindenki egy kis GPS trackert kapott, amelynek segítségével Google-n jól nyomon követhető minden másodperce a repülésnek, a pillanatnyi pozíció, és esetenként ez a rendszer komoly segítséget nyújthat egy sérült keresésénél.
A training feldat az időjárási körülményeket figyelembe véve viszonylag egyszerű volt. Tulajdonképpen egy lapos háromszög 5 fordulóponttal, 45 km hosszú . Helyenként erős völgyszél, 3000 m körüli felhőalap és izmos , 7 m/s körüli emelések jellemezték a napot. Mivel a starthely kicsi volt ennyi pilótának az ún. több startpilon-os rendszert használták a szervezők.Ez azt jelenti, hogy általában 15 percenként újra nyílik a startcilinder. Ezt jól ki lehet használni a pillanatnyi körülményeket mérlegelve, illetve ahogy figyelemmel kísérjük az elindult pilótákat, dönthetünk a várakozásról is a következő ablakig. Azonban az első szakaszban nehezen ment a kiemelkedés és sokan nem is tudtak volna elindulni az első pilonnal.
Az időjárásjelzés élénk, erős északi szelet ígért de ezt a régiót északi irányból teljesen levédett egy hegylánc. Jó taktikának bizonyult, hogy a magasban fújó erős szelet kihasználva , helyenként 80 km/h feletti sebességet is el lehetett érni, ami pont a fordulópont irányába fújta versenyzőket. Azonban alacsonyabban érvényesült a helyi völgyszél, így a keresztbe álló, lefutó gerincek mögött erős turbulenciák voltak. Itt keményen kellet fogni az ernyőt és a csukódások szinte senkit sem kíméltek. Mentőernyőt is dobott az egyik spanyol , de szerencsére csak könnyebben sérült meg. Sokat használtuk a gyorsítót, de végül probléma nélkül teljesítettük a feladatot. 69 versenyző ért célba, a magyarok közül
Vértes Balázs 22.
Simonics Péter 27.
Varga Dénes 34. lett.
A többiek időn túl értek a célba.
1.feladat
Sajnos nem kedvezett az időjárás az első igazi versenynapon. Az előrejelzés zivatarokat, árnyékoló felhőzetet ígért és úgy is tűnt nem tévednek. Hosszas várakozás után a közelgó eső láttán sokan már elindultak a lifttel visszafelé. De az időjárás és persze így a szervezők azonban másképp döntöttek. A nap kisütött és bár nyilvánvaló volt a zivatarveszély, a pillanatnyi körülméynyek biztatóak voltak.
Sajnos a Bischling nevő starthelyet nem 150 pilótára méretezték ezért sorban kellett állni. Az aktuális WPRS rangsor alapján startoltak a versenyzők.
Emiatt sokan csak később, rosszabb körülméynek mellett tudtak elindulni. A napi feladat egy írányú, 53 km hosszú volt. Bischling- Gröbming. Ez azt jelenti, hogy kb.nyugat- keleti irányba- erre volt még használható az idő a radstatti völgyben, a Dachstein déli oldalán haladt a mezőny . A Dachstein felett megjelenő intenzív felhőképződés már a feladat elején elbizonytalanította a pilótákat. A lehullott eső és az árnyékoló felhőzet ellenére erős emelésekkel rövid idő alatt ki lehetett emelkedni. Ezen a versenynapon az egyéni időmérés mellet döntöttek a szervezők, de a várható zivatar miatt nem volt érdemes taktikázni a várakozással. Nyilvánvaló volt az is, hogy megállítják a feladatot, emiatt is a gyors kitekerés és elindulás mellett döntöttek a versenyzők. Sok pilótának okozott meglepetést, hogy a a védett terültet elhagyva, az első völgy átsiklása után egy oldalól, elég erős széllel megfújt turbulens oldalon találták magukat.
Aki ide túl alacsonyan ért a szél egyszerűen lefújta a hegyoldalról. Itt sokan leszálltak. A szerencsésebbek -akik magasabban értek- ők sem mosolyogva próbálták nyitva tartani az ernyőjüket a helyenként 7-8 m/s es turbulens lee termikekben. A magasban viszonylag simább volt az idő. Az első 15-20 perc után két boly alakult ki kb 20-30 pilótával. Az egyik a biztos emelést ígérő de a kurzustól kicsit eltérő hegyoldalakat választotta, míg a másik csapat a direkt útvonal mellett döntött. Ők a völgyben , felhőről felhőre haladva igyekeztek eljutni a cél felé. Ebben a csapatban repültem én is. Erős emelésekkel viszonylag gyorsan sikerült haladnunk és láttam , hogy a másik boly döntése mindössze csak néhány pilótának jött be. Az időjárás eközben elég gyorsan és drámaian változott. Kelet felől a egy zivatar kondenzációs oldala jelent meg, ami azzal a csekély eséllyel biztatott, hogy a kicsapódó csapadék miatt már au inaktív oldal felől közelítünk rá. Ez persze azt is jelentette, hogy a csapadék miatt kialakuló erős szembe szél problámát okoz majd. A hátam mögé pillantva inkább a szemben lévő zivatar látványát választottam….
Sajnos a feltételezésem a széllel kapcsolatban beigazolódott. Az élénk szembe szél és a gyengülő, szétfújt emelések miatt völgy viszonylag sima részét elhagyva, a biztosnak vélt lejtőszélben reménykedve a Dachstein déli oldalát célozta meg a csapat. Itt találkoztunk a másik boly szerencsésebb pilótáival akik azonban jóval magasabban értek ide. Már a hegyoldal felé repülve világossá vált, hogy az a lejtőszél amiben reménykedtünk mindössze az ernyővel együtt csapongó képzeletünk szülötte…
Extrém turbulenciákkal küszködve , csukódó ernyőkkel, mindössze 10-12 km es sebeséggel haladtunk ezen az embert, ernyőt végletekig igénybe vévő hegyoldalon. Néhányan rövid időn belűl elhagyva ezt kis mókát a leszállást választották. Ketten mentőernyőt dobtak, ennek a látványa és persze a safety frekvencián való kommunikáció – Level 3!!! Level 3! Az egyik optimista- Level 2-3…
szintén nem simogatták az idegeinket…
(Csak rövid magyarázat ehhez: A pilóták repülés közbe informálhatják a szervezőket a körülményekről. Ezt figyelmbe véve ezek dönthetnek a feladat megállításáról és az azonnali leszállásra való utasításról. Level 1- repülhető Level 2- még repülhető de nehéz Level 3- veszélyes, leszállás azonnal mindenkinek.)
Bár a szemben lévő eső csökenni látszott de hátunk mögött határozottan és fenyegetően felhördült az ég. Ilyenkor más dolgokra szoktam gondolni. Persze csinálom a dolgom- nyitogatom vissza az ernyőt, nyomom a gyorsítót,- de valahogy más üzemmódba kapcsolok… anyárra gondolok, a szép repülésekre… ez egy ideig segít.Végül már siklásból kiadta volna amikor lefújták a napot. kb 7-8 km re voltam az eső áztatta céltól. A mentőernyő dobók közül senki nem sérült meg komolyabban. Persze amíg összeszedték őket azért elég sokáig tartott. A magyarok közül mindenki – a lehetőségekhez képest becsületesen megküzdött az elemekkel.
2. Feladat
Ma az időjárás kegyeskedett…kicsit…
A Trattberg nevű starthelyre mentünk, amely egy hatalmas domboldal, így mindenki kényelmesen teríthetett. Az időjárásjelentés azonban délutánra egy közelgő hidegfrontot jelzett így ugyancsak igyekezett mindenki. A mai nap egy hurokszerű feldat volt 4 fordulóponttal, 53 km. A szervezők- érthető okokból- igyekeztek a mezőnyt a viszonylag jól áttenkithető környéken tartani…
A labilis prefrontális helyzet következtében könnyen ment a kiemelkedés és a becsúszó középszintű felhőzet ellenére erős termikekkel jól haladtunk. Ennélfogva sokat nem kellett gondolkodni, mindössze arra ügyeltünk, hogy ne emelkedjünk a felhőbe mert helyenként 6-7 m/s emelések is voltak. A startpilon nyílásakor a mezőny szinte még teljesen együtt volt. Ez nem volt valami jó érzés mert bár látványában tényleg hasonlított egy trópusi akváriumhoz, de a folyamatos emelések miatt nagy volt a káromkodás a felhőbe és a felhőből kirepülő pilóták között… Én igyekeztem kimaradni ebből a kis légi majálisból, így sikerült is legalább félpercet elbuknom az indulásnál , aztán ezt a hátrányt sikerült egyre nagyobbá gyurva magam előtt görgetni egészen a célig… Na, de azért addig még történtek dolgok…. A pilon után ismét kétfelé vált a mezőny eleje , bár az útvonal egyértelmű volt, mégis kisebb jobbra -balra próbálkozások voltak , hogy az erősebb termikkel kis előnyt szerezzenek a pilóták. Ez mindössze az első 10 km en volt látványos, mert a mezőny széthúzódásával egyidőben már mindenki ugyanazon az útvonalon haladt. Sajnos nagyon sok top pilótának van ugyanolyan ernyője, ezért szinte lehetetlen felismerni ki megy a boly elején. Bár így utólag visszagondolva már a második fordulópont előtt úgy láttam , hogy az egyik Ozone-os ellépett a mezőnytől. Hegyről hegyre ugorva haladtunk a hallstatti tó felé, ahol az egyik hegycsúcs volt a fordulópont. Balázzsal nagyjából együtt repültünk kb. a mezőny első harmadában. Durva befelhőzések is voltak és ezt később szóvá is tettük , mert egyátalán nem volt sportszerű… Nem csak bele-belenyaltak a felhőbe , hanem helyenként a felhőalap felett 100-200 m magasban is bementek a felhőbe a versenyzők. Mi igyekeztün kiekrülni a harangokat de így időt és magasságot is vesztetünk. Én elkövettem azt a hibát , igy rosszul állítottam be a fordulópont cilinderét ( 1km helyett 400m-en hagytam..) így nem váltott át műszerem. Szerencsére az új Flymasterem/ ez a reklám/ remek back up műszernek bizonyult… Tulajdonképpen oda-vissza egy nagyjából összefüggő hegyoldalon mentünk amit kisebb völgyek szakítottak meg. Így a vissazfelé vezető úton bátrabban haladtunk annak ellenére , hogy az árnyékoló felhőzet egyre jobban betakarta a völgyet. Nyugat felől izmos cumulusok is megjelentek a középszintű felhők alatt mintegy bizonygatva az erős termikus aktivitást. A"csatornák" is látványosan működtek, jobbra balra egy egy átsiklásnál több száz méteres különbségek is adódtak a versenyzők között. Nekem szerencsésen sikerült egy jól tartó csatornát találnom így a feladat utolsó harmadában már nem is tekertem. Szomorúan konstatáltam, hogy Balázsnak egy rosszabb jutott, így maradt le kicsit. Az utolsó két fordulópont mindössze néhány km-re volt egymástól ezért jól lehetett látni a befutót. Aki az utolsó pontot / egy hegytető volt/ szintben elérte az már siklásból beért. Ennek ellenére voltak a célvonal előtt leszálló pilóták. Érdekes , hogy olyanok akik már jóval a mezőny eleje után érkeztek… Ha valaki így lemarad , akkor felesleges bekockáztatni azért a néhány másodpercért a beérést és otthagyni az emelést… Végül 6 perccel az első után 55. nek értem be. Balázs 58.nak. A többiek is beértek kicsit később. A csapatversenyben az első két pilóta eredméyne számít mindennap. Holnapra ismét elromlani látszik az idő…Jelentkezem a hírekkel.
üdvözlettel,
Simonics Péter
Fly Away Siklóernyős Iskola és Klub
www.flyaway.hu