Gépjármű akkumulátorok tesztelése a szerviz-gyakorlatban

Cél: a lehető legrövidebb időn belül eldönteni, hogy az akkumulátor jó, vagy nem jó.
Mivel nincsenek pontos számszerűsített adatok arra nézve, hogy hol a határvonal ezért a mérhető műszaki paramétereken túl olyan tényezőket is figyelembe kell venni, mint például a jármű típusa állófogyasztása, a használat módja, valamint a tulajdonos kockázatvállalása üzembiztonság tekintetében.

A döntéshez műszaki szempontból két lényeges paramétert kell megvizsgálni.
1. Kapacitás.
2. Indítóképesség.

Műszaki szempontból csak akkor minősíthetünk egy akkumulátort jónak, ha az mindkét fenti szempontból megfelel.

1. Kapacitás.
Az akkugyártók ajánlásai szerint ebből a szempontból az akku akkor minősíthető jónak, ha az eredeti névleges kapacitásának legalább a 70 (spirálcellás akkunál 50%) rendelkezésre áll.
Ha ez az érték 70% alá csökken, ez még nem jelenti azt, hogy az akku már nem indítja az autót, és nem tudunk akár hónapokig is autózni, de jelenti azt, hogy a megszokottól eltérő igénybevétel esetén (pl. napokig tartó leállás, téli hidegben szabad ég alatt parkolás, álló helyzetben hosszabb rádiózás stb.) már indítási gondjaink támadhatnak.

2. Indítóképesség:
Gyári ajánlások szerint még jó az akku, ha feszültsége az adattábláján feltüntetett EN szerinti indítóáram felével megterhelve nem esik 9,6 V alá, 15 másodperc alatt.
Évtizedes gyakorlati tapasztalat alapján elmondhatjuk, hogy ha egy akku egy ilyen terhelésre 9,6 V körüli értékre ejti a feszültségét első terhelésre, az kapacitás szempontjából egész biztos nem felel meg, messze a 70%-os kapacitás érték alatt marad.
Azt tapasztaltuk továbbá, hogy ha a fenti mérést még kétszer megismételjük, és a feszültség a 3. teszt végén is 10 V fölött marad, akkor igen nagy valószínűséggel az akku kapacitás szempontjából is megfelel.

Milyen műszerekkel teszteljük az akkumulátorokat?
Előre bocsátjuk, hogy a gépjármű akkumulátorok állapotáról pontos és 100%-ban megbízható eredményt az indítóképesség és kapacitás külön-külön mérése alapján lehet mondani.
Ha azonnal, néhány másodperc alatt szeretnénk eredményt kapni, és megelégszünk közelítő állapotfelméréssel, akkor használjunk elektronikus tesztereket és/vagy állandó ellenállású terhelővillát.
Ha van időnk és pontos mérést akarunk végezni, akkor állandó áramú terheléses műszerek jöhetnek számításba. Ilyen műszer például a FOREX 12V/420A teszter, amellyel kapacitást és indítóképességet is pontosan tudunk mérni. A terheléses vizsgálathoz az akkut minden esetben előbb fel kell tölteni.

Alapvető különbség, hogy az állandó áramú terheléses teszterekkel mérni lehet (indítóképességet és a kapacitást külön-külön), az elektronikus teszterek pedig a fenti két paramétert összevonva végeznek becslést az akkumulátor állapotáról. Előnyük, hogy lemerült akkumulátorokat is képesek vizsgálni, míg a terheléses teszthez legalább 80%-os, a pontos méréshez teljesen feltöltött akku szükséges.

Azért tartjuk megfelelőnek a terheléses tesztet, mert a valóságos viszonyokhoz hasonló körülményeknek megfelelően terheli az akkumulátort.