Akkumulátorokról típus szerint ggg

Rendszeresen ellenőrizz!" – típus
Erre a hagyományos savas-ólomakkumulátorra nem lehet alkalmazni a "Hagyomány és minőség" reklámszlogent, mert közel áll az akkumulátor elvi felépítését szemléltető maketthez.

Műanyag házban higított kénsavba merülnek az ólom és ólomdioxid masszát tartalmazó lemezek, melyeknek felülete kisütéskor (fogyasztó bekapcsolásakor) ólomszulfáttá, majd feltöltéskor újra ólommá és ólomdioxiddá alakul vissza. Közben áramot termel, illetve töltéskor áramot fogyaszt, tárol. Ez a típus ma már nem nevezhető minőségi terméknek, még akkor sem, ha a lemezek közé PVC szigetelőlemezeket helyeznek a lemezzárlat elkerülésére.
Rendszeres gondozást igényelnek, mivel működésük közben, különösen nyári melegben folyamatosan távozik belőlük az elektrolitnak a desztillált víz része. Ez a fokozott gázképződési hajlam és a természetes párolgás miatt van. Emiatt nyáron legalább 2 hetente, hideg évszakban 3-4 hetente ellenőrizni, szükség esetén pótolni kell a desztillált vizet és tisztítgatni az akkusarukat.

"Próbálj meg lazítani!" – típus
Az akkumulátorok e csoportját már egy fokkal fejlettebb, un. gondozásszegény típusok alkotják, melyek a közhiedelemmel ellentétben nem teljesen gondozásmentesek.
Ezekben az előzőnél tisztább anyagokból, kisebb antimontartalommal, kalciumötvözéssel kialakított lemezszerkezet pozitív lemezeit polietilén tasakokba helyezik, kiküszöbölve a közvetlen lemez és iszapzárlatot. A gázképződés is sokkal kisebb, vízveszteségük átlagos üzemi viszonyok között csak néhány év múlva okozhat működési zavart.
Van gyártó, amely a betöltő nyílásokat el is zárja a felhasználó szeme elől, kidobásra ítélve akár a természetes melegedés okozta elektrolit veszteséget elszenvedő akkumulátort is.
Mások "varázsszemmel" látják el az akkumulátor 1 celláját, mondván, ezzel ellenőrizni lehet az akku működőképességét. A csalódások elkerülése érdekében szükséges megjegyezni, hogy a varázsszem csak 1 cella állapotát jelzi, a másik 5 közül akár több is lehet kapacitáshiányos vagy zárlatos, így a zöld fény nem feltétlen jelenti az akku indítóképességét.
Sokan helytelenül ezeket, és minden olyan akkumulátort "zselés"-nek neveznek, amelybe nem lehet folyadékot töltögetni. (Valódi zselés akkut jármű indítására nem használnak.)
Mivel e típus lemezszerkezete legtöbb esetben még öntött rácsokból áll, lényegesen nem növelhető a hidegindító képességük a tömegükhöz képest.

"A hanyagolás kötelező!" – típus
Ez a kategória legalább két lényeges újdonságot tartalmaz. Az egyik, hogy az aktív masszát hordozó ólomrács nem öntött, hanem un. expandált szerkezetű. Elmaradhatnak az önthetőség miatt adagolt, akkuműködés szempontjából káros adalékok, így a lemez anyaga rendkívül tiszta ólom.
A másik újdonság, hogy a pozitív lemezeket üvegszövetből készített "borítékba" zárják, amely fizikailag teljesen elválasztja a lemezeket egymástól, kiküszöbölve akár a lemez, akár a fenékzárlatot. Ez a szeparátor itatósként magába szívja, megköti a speciális elektrolitot. Nincs iszapkihullás, jobb a rázkódással szembeni ellenálló képesség. Nincs folyadékveszteség, hiszen a felületen képződött gázok az üvegszövetben újra visszaalakulnak nedvességgé, rekombinálódnak. Innen származik a gázrekombinációs elnevezés. Ezeket az akkukat nyomástartó módon le lehet zárni.
Szerkezetüknél fogva lényegesen nagyobb a hidegindító áramuk, ami különösen téli hideg reggeleken csillaggarázsban tartott diesel autóknál jelent biztonságosabb indítást. Ilyen gázrekombinációs akkumulátorokat gyárt az EXIDE és az  OPTIMA, forgalmazza őket a FOREX.
Az ilyen akkumulátorok élettartamuk során semmilyen gondozást nem igényelnek. Beépítéskor és a tél beállta előtt legfeljebb az autó elektromos rendszerét kell ellenőrizni, különös tekintettel a töltőrendszer és az indítómotor állapotára.
                                                                        .                                      
Néhány zsebünket érintő jó tanács
Miután megismerkedtünk az indító akkumulátor fejlődése során létrejött típusaival, térjünk vissza az eredeti problémához.
Mi tehát a tennivaló, ha hideg téli reggelen nem akar a motorunk életre kelni?
Ha indítózás közben a motor a szokásos sebességgel pörög, akkor a gyújtás vagy az üzemanyag ellátó rendszer vizsgálatával kezdjük.
Ha hallhatóan lassabban forog az önindító és a motor is, akkor az akku, a vezetékrendszer és az önindító vizsgálata vezethet el a hiba okához.
Először is szereljük le, majd tisztítsuk meg az akku kúpjait és a vezetékek csatlakozóit. Ha az első két kategóriába tartozó akkumulátorunk van, ellenőrizzük az elektrolit szintjét, szükség esetén pótoljuk a hiányzó desztillált vizet. Szereljük vissza a csatlakózásokat és indítózzunk. Ha a lassú forgás továbbra is fennáll, annak eldöntése szükséges, hogy az akku lemerült-e, esetleg használhatatlan, vagy az önindító hibás?
Ismerősünk jó állapotú, legalább a miénknek megfelelő indítóáramú akkumulátoráról megpróbálhatjuk a motorunkat beindítani. Ha sikerült, akkor a töltőrendszerünk vizsgálata következhet.
Ha nem sikerült "bebikázni" a motort, akkor persze nem lettünk okosabbak, ugyanis további két hibalehetőséggel kell számolnunk: ismerősünk akkuja megfelel-e a motorunk indításához, ill. az indítókábel csatlakozásai precízek-e. Az is előfordulhat, hogy a saját lemerült akkunk "szívja" le az ismerősünk akkuját. Ezeket a kételyeket egy feszültségmérő műszerrel zárhatjuk ki. Ha indítózás közben az akkunk kapocsfeszültsége nem esik 10 V alá, akkor nem az akku indítóképességén múlik a siker. Ha ilyen esetben az önindítón 8,5-9 V-nál kisebb értéket mérünk, az akku és az indító közti vezetékek és csatlakozásaik a vétkesek.
Ha az akku feszültsége 10 V alá esik indítózás közben, további kísérletezés előtt érdemes az erőforrást feltölteni.
Csak abban az esetben cseréljünk akkumulátort, ha az autónk elektromos rendszere műszeres méréssel is kifogástalannak bizonyult!
Ne feledje, hogy az akkumulátor olyan, mint az Ön pénztárcája: bármilyen nagy is (a kapacitása), ha többet vesz ki belőle (fogyasztók) mint amit beletesz (generátor), előbb-utóbb kiürül!